Az elveszett bárány és a keresztényüldözés

Drága testvéreim, kedves rádióhallgatók, a Mir Medjugorje rádióban találkozunk a templomokban és imádságainkban, Istentől kérve vigasztalását, szeretetét, mert hisszük, hogy csak Isten ért meg minket, csak Ő segíthet rajtunk.

Ő az, aki soha senkit nem utasított el, aki soha senkinek nem vetette szemére, hogyan viselkedik és hogyan él, hanem szeretetével és jóságával minden ember szívét meg akarta érinteni, és ez sikerült is neki.

Az az ember, akivel Jézus találkozott, az az ember, aki Jézussal beszélt, azonnal megváltoztatta útját, azonnal maga mögött hagyta múltját, és elindult az evangélium útján, a jó útján, amelyre Isten hív minket.

Voltak találkozások, amelyek úgy végződtek, hogy valaki nem fogadta el az Ő szavát, elfordult tőle és elment.

Hogy az emberek Krisztus ellenségeivé, Isten ellenségeivé váltak, és elutasították Istent.

Jézus velük étkezik, de Jézus még az ilyen embernek is esélyt ad. Az ilyen embert is Jézus hívja, hogy kövesse őt, és azt hiszem, mindannyiunknak örülnünk kellene ennek.

És arról az egyről, aki elveszett és eltévedt, valójában minden emberről szóló példabeszédet mond. Hát nem mindannyian, testvéreim, azok vagyunk, akik el tudunk tévedni Istentől? Akik tudunk vétkezni és elveszíteni Istent a szemünk elől? Hát nem mi vagyunk azok, akik néha bizonytalanok vagyunk, akik veszélyben vagyunk? És mindig, amikor veszélyben vagyunk, Istent hívjuk segítségül, hiszünk Istenben.

Ha valaha is figyelték, hogyan néz ki a juhok élete, amikor besötétedik, amikor valahol a természetben, a vadonban vannak, akkor ezeket a juhokat hívni kell.

Be kell terelni őket egy helyre, egy karámba. El kell zárni őket mindattól, ami fenyegeti őket, azoktól a vadállatoktól, amelyek el akarják pusztítani őket. És annak az egy kis báránynak nincs mivel védekeznie. Ha elfelejtetted bezárni, ha elfelejtettél érte menni, akkor valószínűleg holnap már nem találod meg. Valami elvitte. Így, testvéreim, minket is néha összegyűjt Isten. Hogy visszatérjünk oda, ahová tartozunk, hogy visszatérjünk arra a helyre, ahol biztonságban vagyunk mellette.

Ő az, aki minden embernek jót akar. És néha ezt nehéz megértenünk. Ha hordozom a keresztemet, azonnal azt gondolom, hogy Isten ellenem van. Ha nehéz élethelyzeteim vannak, azonnal azt gondolom, hogy Isten elfelejtett engem.

Úgy gondolom, hogy valami nincs rendben velem, hogy valahol hibáztam. De amikor a nővéreimhez fordulok, nem így van.

Egy példa, amellyel a mai evangéliumot összekapcsolnám, a mai nap, amelyen az egyház két horvát szentet, vértanút ünnepel, akik Janjevóból származnak, Sebastian Kodićot és Anton Mužićot, akiket a második világháború után sok albán hívővel és lakossal együtt hitük miatt kínoztak meg.

És miután letöltötték börtönbüntetésüket, amikor ki kellett volna engedni őket, eltörték az összes csontjukat. És ők is a nyáj részét képezték, Isten bárányai voltak, és azzal a szóval haltak meg, hogy mindez a Krisztus iránti szeretetük miatt történik velük.

A mai állapotot és a mai világot figyelve sok bárány nincs biztonságban. Sok hívő a mai világban nincs biztonságban. Mi az állat? Az állat, amikor vadászik, azért vadászik, hogy egyen. Azért vadászik, mert éhes. És amikor az állat jóllakott, akkor nem fog más zsákmányra vadászni. Hanem megvárja, amíg újra megéhezik. Talán a legnagyobb állat, ami létezhet, az az ember.

Az ember, aki képes ölni a végsőkig, a kiirtásig. Amikor erre a prédikációra készültem, olvastam egy kicsit a keresztények üldözéséről.

Horvátországban, papokról, vértanúkról. Látni akartam, mi történik más bárányokkal. És nehéz nyomon követni ezeket a híreket, mert nem teszik közzé őket, pedig hiszem, mindannyian minden nap az interneten vagyunk.

A zavargásokról, ki mit nyilatkozott, ki mit ígért, de amikor a hitünkről van szó, amikor a keresztényekről van szó, akkor hallgatnak róluk. Egyetlen szót sem hallunk ezekről a nagy elnökökről, a nagy vezetőkről, más vallási közösségekről, más vallásokról.

Hogy valaki szólni fog erről, vagy fenyegetni fog valakit a keresztények üldözése miatt.

Milyen állatok lehetünk mi, emberek? Amikor az embernek szabadságot adnak a döntésre, és úgy dönt, hogy Krisztus és Isten ellen fordul, akkor ilyen adatokat kapunk.

Ahol a kereszténység kisebbség, mintegy kétszázezer család elveszítette otthonát, munkáját és állampolgárságát. Kétszázezer keresztényt örökre kitelepítettek otthonaikból; mindent elveszítettek.

Vajon bármelyik nagy elnök, akit ismerünk, mondott-e erről valamit? Hogy elítéli, vagy látja, hogy ez történik? Vajon egy vallási vezető mondott-e szót a keresztényekért? Ez van ma a világban, amikor olvasod a híreket, ez meg akarja menteni.

Meg akarja menteni a palesztinokat, ez meg akarja menteni az izraelieket, ez meg akarja menteni ezeket, meg akarja menteni azokat. Ez olyan lenne, mintha a saját gyermekem beteg lenne, a gyermekem otthon fekszik betegen, de hogy valaki lásson, elmegyek segíteni egy idegen gyermeknek.

Nem segítek magam, hanem repülök, hogy valaki lássa és dicsérjen, majd segítek valahol, ahol valaki Instagramon, TikTokon és így tovább van. Testvérek, a világ nagy részén keresztények rejtőznek.

Nem mehetnek ki az utcára. Nem mutathatnak láncot. Nem mutathatnak semmilyen hitbeli szimbólumot. Nem lehet templomuk. Nem szólhat a harang. Nem mondhatod ki, hogy keresztény vagy.

Amelyben mindannyian keresztények vagyunk. Azt hiszem, sokan vagyunk itt Európából. Egyetlen elnök sem mondott semmit azokról a több száz templomról, amelyeket felgyújtottak Európában. Senki sem hibás. Senkit sem fogtak el. Amikor ég egy templom.

Testvéreim, ma erről a helyről hívlak titeket, hogy ne legyünk a fejünkben bárányok, ne legyünk olyanok, mint a juhok, hanem imádkozzunk Istenhez az üldözött egyházért, imádkozzunk Istenhez testvéreinkért.

Hogy segítsünk testvéreinknek. Imádkozzunk Istenhez, hogy adjon erőt mindazoknak a keresztényeknek, akik hitük miatt szenvednek. Ma idejöttünk, és hiszem, hogy békés életünk van. Hogy nem gyötör minket az a válság, amely testvéreinket gyötri.

De ma Jézus arra hív minket, hogy jöjjünk az ő akoljába. Hogy jöjjünk arra a helyre, ahol minden Isten gyermekének lennie kell. És hiszem, hogy mindenki, aki üldözi a keresztényeket, antikrisztus. Antikrisztus.

Hiszem, hogy mindenki, aki üldözi a keresztényeket, Isten ellensége. Isten gyermekéből Isten ellensége lehet. Abból, akit Isten szeret, olyan ember nőhet fel, aki a világ gonoszsága.

Nem az a fontos, ki mit mond, ki mit nyilatkozik, hanem számunkra, hívők számára az a fontos, hogyan élünk. Hogyan élünk. Hiszünk abban, hogy valaki hívő, de az élete, a tettei mögött csak halál, csak bűn áll.

És hisszük, hogy keresztény. Drága testvéreim, örülünk barátságunknak, viszlát, de ugyanígy, azt hiszem, sokunknak vannak keresztek, vannak szenvedéseink. De a mi keresztjeink semmik ahhoz képest.

Amit az emberek, amit testvéreink tapasztalnak a világban. Az én keresztem fáj a legjobban nekem. Ha most fáj a lábam, akkor fáj a lábam. És ez nekem probléma. Ha most gyógyszereket szedek, akkor szedem azokat a gyógyszereket, és ez probléma.

Hogy valaki megöli a családodat, miközben te nézed, hogy valaki keresztre feszíti a tieidet, hogy valaki lehúzza a bőrüket, hogy valaki eltöri a karjukat és a lábukat, hogy valaki egy pillanat alatt felgyújt mindent, amiért egész életedben dolgoztál, amiért harcoltál, hogy mindig elveszíted a családodat és a barátaidat.

És mindenki mást. Ezért, testvéreim, imádkozzunk Istenhez, hogy adjon nekünk erőt a keresztjeink alatt. Imádkozzunk Istenhez, hogy áldjon meg minket, miközben éljük ezt az életünket.

Mert a pénz megvásárolja az emberi életet, mert a haszon sajnos gyakran nagyobb, mint a hitünk, mert az emberek hamisan mutatkoznak, és a sötétségben élnek, és örülünk, mert Isten gyermekei vagyunk az életben és a halálban.

Ahogy a mai két vértanú, a janjevói papok mondták, akik, hála Istennek, nagy hívők, életük utolsó pillanatában azt mondják, Krisztusért halnak meg. Drága testvéreim, bárcsak mindannyian...

Meghalnánk és égnénk Krisztusért, hogy Krisztussal haljunk meg, és hogy ebben a világban semmilyen kereszt és semmilyen baj ne távolítson el minket tőle. Ezért szeressük Istent mindenekelőtt, és adjuk Istennek az életünket. Ámen.