A szentbeszéd a szentségről, a nyolc boldogságról és a mindennapi életben megélt százszázalékos isteni engedelmességről szól.
Néhány nap múlva, öt év itt tartózkodás után elhagyom ezt a helyet, hogy egy fiatalabb püspök jöhessen. Francesco püspöknek sok jót kívánok. Nagyon hálás vagyok az Úr Jézusnak és a Szűzanyának ezért az öt évért, amit ebben a valóban szent helyen töltöttem.
És hálás szívvel köszönöm Medjugorje egész plébániaközösségének, hogy mindig, minden alkalommal olyan szeretettel fogadtak, valamint köszönöm mindazoknak a zarándokoknak, akikkel találkoztam, és akik a világ legkülönbözőbb tájairól érkeznek ide abban a szilárd bizalomban, hogy ezen a helyen rátalálnak a kegyelemre.
Egy diák néz rám, és azt mondja: „Nunzio, miért nem vagy szent, mint Alberto Hurtado?” Hozzám szól: „Most már elmagyarázom. Én Aldo vagyok, és Alberto. Jézus azt mondja: Alberto, ma te csináld ezt.” Ő pedig: „Alberto, és ő a reggeltől a szentéig, mindenben 100%-ban jó, a kegyelem a válasz. Egyetlen dolog: Jézus, Aldo, csináld ezt, és én jó vagyok.”
És ő azt mondta: Jézus tudja, hogy ti itt vagytok. Ők még mindig ott maradtak, ők az egyetlen kongregáció két helyen, amelyek Líbiában maradtak.
A szöveget a Radio Mir Medjugorje élő közvetítésének mesterséges intelligenciával készült magyar tolmácsolásából állítottuk össze. Kisebb pontatlanságok előfordulhatnak; az elhangzott horvát szentbeszéd a mérvadó.