Jézus félelem nélküli útja és a lelkierő fegyverzete

Lehetőségünk van egy kicsit közelebbről megvizsgálni az evangélium egyes részeit, amelyeket talán ritkábban hallunk, jobban ismerjük a vasárnapi olvasmányokat, amelyek hároméves ciklusban ismétlődnek, így jobban megjegyezzük őket. Ezek a mindennapi olvasmányok ismétlődnek, és nem tudjuk őket olyan jól megjegyezni, mint a rendes vasárnapiakat. A mai evangélium is igazán szokatlan, mondhatjuk így. A farizeusok azt mondják Jézusnak: Fuss el a városból, mert Heródes meg akar ölni téged. Tudjuk, hogy a farizeusok, mondhatni, nem kedvelték Jézust, igaz? Ők is mesterkedtek ellene.

Hogyan ártsanak Neki végül, hogyan öljék meg. De ebben a pillanatban, ebben a helyzetben, azt mondják Jézusnak: Fuss el a városból, mert Heródes meg akar ölni téged. Igaz, hogy Heródes meg akarta ölni Jézust abban a pillanatban? Ezt nem tudjuk. Valószínűleg, valószínűleg igen. És a farizeusoknak is talán örömére szolgál, hogy Jézus elmegy tőlük helyet. Jézus nyilvánvalóan zavarja az embereket. Miért zavarja Jézus némelyeket? Valószínűleg azért, mert igaz, mert igazságos, mert egyenes, mert az aprókat, az egyszerű embereket, a szegényeket, a szűkölködőket képviseli.

Azért, mert nem fél. Jézus soha, kitől nem félt, soha nem mutatott félelmet. Nem lehet megvesztegetni, semmivel sem lehet megvenni, zsarolni, feltételekhez kötni. Ő egy teljesen szabad ember, szabadon beszél, szabadon lép fel, és ebben az értelemben veszélyes bizonyos struktúrákra. És azt mondják: Menj Heródeshez, meg akar ölni. Miért akarja Heródes megölni Jézust? Ez is egy kérdés. Nincs közvetlen válaszunk erre a kérdésre az evangéliumokban. Csak feltételezhetjük. Jézus az igazságot, az igazságosságot, az evangéliumot hirdeti, nem fél senkitől. És ahogyan beszél, ahogyan fellép, valószínűleg valaki magára ismer.

Valaki magára ismert Jézus szavaiban, mintha tükörbe nézett volna, és talán Heródessel is ez történt. Talán úgy érezte, hogy őt szólították meg, leleplezték, támadásnak vette, és talán meg akarta ölni Jézust. Tudjuk, hogy minden hatalom, különösen a régi, tekintélyelvű hatalom így működik. Köszönöm, hogy megvédted magadat és a befolyásodat, és ebben az értelemben mindent megteszel, és eljutsz a végéig, hogy megsemmisíts un embert. Mondom, nem csak a világi hatalom, tudjuk, hogy a farizeusoknak, mint a világi hatalom képviselőinek, ugyanezek az ötleteik voltak.

Valaki válaszolt Heródesnek, talán nem ő akarta magát Jézusnak lenni. Talán valaki arra kényszerítette, hogy elnyomja, vagy valaki meg akarta fizetni, hogy a király megöljön Jézust, mert a király képes, a királynak van rendőrsége, hatalma, és egy éjszaka alatt el tudja távolítani valakit. Talán a Heródiásról van szó, Heródes illegális házasságáról, aki már korábban megölte Keresztelő Jánost. János és Jézus pedig hasonlóak, hasonlóan beszélnek, hasonlóan lépnek fel. Nem ismerjük a pontos válaszokat mindezekre a kérdésekre, de látjuk, hogy Jézus közvetlen életveszélyben van, és ez nem először fordul elő.

Néhányan felsorolták, hogy kilenc merényletet kíséreltek meg Jézus ellen, hogy kilencszer próbálták megölni Jézust, mielőtt keresztre feszítették. Azonban, amikor Jézust nézzük mindezekben a helyzetekben, egy olyan embert látunk, aki nem fél a közvetlen fenyegetésektől, bár nem akárki fenyegeti, hanem hatalommal bíró emberek. Azt mondják, hogy a király meg akarja ölni Jézust. A király ezt rất könnyen megtehetné. Jézus ismeri a helyzetet Jeruzsálemben. Jeruzsálemben tartózkodik. Ismerős számára a légkör. Tudja, milyen város az. Milyen mentalitás uralkodik benne. Mi történik benne. Jézus tudja, hogy Jeruzsálem az a város, amely megöli a prófétákat.

És érdekes, hogy Jézus nyilvános üzenetet küld Heródesnek, azt mondja neki, mondjátok annak a rókának. Jézus rókának tartja Heródest, valakinek, akiben nem lehet bízni, aki ravasz. Nyilvánosan azt mondja neki, hogy ne féljen tőle. És ez valamilyen módon sértés is. Jézus mintegy azt mondja: tudom, ki vagy, tudom, milyen vagy, de én nem félek tőled, és nem foglalkozom veled, mert mennem kell az utamon, ma és holnap és holnapután. Jézus itt még titkokat is feltár, mondhatnánk. Azt mondja: ördögöket űzök ki. Jézus lelki hatalmat mutat.

Mai szóval, látjuk, hogy Jézusnak nem volt könnyű. Társadalmi események középpontjában állt. Jól ismerte a társadalmi, politikai és vallási helyzetet. Tudta, milyen a hatalom. De azt is tudta, mit keresnek az emberek, mire vágynak, mire van szükségük. Mi lelküket mi nyomasztja, mi terheli őket, mik a problémáik? Jézus teljesen elkötelezett, bekapcsolódik a társadalmi kontextusba. Nem kívülálló a világban és az időben. Az evangéliumokból látjuk, hogy törődik velünk. Törődik vele a társadalom. Fontos számára a szociális kérdés. Meg akarja érteni a helyzetet, hogy minél jobban segíthessen az embereknek.

De természetesen ez nem az ő alapvető küldetése, Ő az evangéliumot akarja hirdetni, Ő magát akarja nekünk adni, hogy megváltson minket a haláltól és a bűntől. Térjünk vissza, testvéreim és nővéreim, egy pillanatra az első olvasmányhoz Szent Pál apostolnak az efezusiaknak írt leveléből, és azt mondja, hogy hívő keresztények, egy láthatatlan ellenséggel harcoltok. Ez nem vér és test elleni harc, hanem egy láthatatlan ellenség elleni küzdelem. Nem könnyű harcolni azzal, akit nem látsz. Ez rendkívül nehéz.

Néha az az érzésünk támad, hogy az ellenség, az a láthatatlan ellenfél, előnyben van. Azonban ez nem feltétlenül van így. Nem kell látnunk ezt az ellenfelet, aki egyébként is lelki természetű, és nem is láthatjuk. De valami más a fontos, és erről beszél nekünk Szent Pál. Azt mondja nekünk: Fogjátok tehát fel... Fontos, hogy kitartsunk. Tudjuk egymásnak mondani: tarts ki, légy erős, légy stabil, ne add fel, ne engedd, ne szaladj el, ne hátrálj meg, ne félj. Nos, így szól hozzánk Szent Pál is: tartsatok ki!

Szent Pál apostol is minden tanácsot és útmutatást megad nekünk, hogyan küzdjünk meg ezzel az ellenséggel. Egy korabeli katona képét hozza elénk, aki teljes felszerelésben van: van kardja, sisakja, hogy megvédje a fejét, pajzsa, hogy elhárítsa az ellenség fegyvereit, páncélja, hogy megvédje a mellkasát, törzsét, létfontosságú szerveit, és lábvédője, hogy megóvja a lábait. És Szent Pál azt mondja: Övezzétek fel derekatokat az igazsággal, vagyis övezzük fel magunkat az igazsággal.

Nem kell látnunk ellenfelünket, buta látnunk kell az igazi embereket, mint keresztény hívők, hogy az igazság legyen számunkra fontos, hogy az igazságban maradjunk, ne hazudjunk, ne kitaláljunk, ne sejtessünk, ne feltételezzünk, ne osszunk meg olyan információkat, amelyekről nem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán igazak, pontosak, félinformációk vagy dezinformációk, hanem igyekezzünk az igazságban élni, ez nagyon fontos.

És ha így élünk az igazságban, akkor lelkileg harcolunk. Szent Pál apostol azt mondja: öltsétek magatokra az igazság páncélját. Az igazság mellett az igazságosság is nagyon fontos. Az igazságosság egyetemes erény, minden emberi erény, minden korban és minden civilizációban jelen lévő erény. Fontos igazságosnak lenni, mindenkinek megadni, ami jár, nem elvenni mástól, legyen az anyagi, szellemi vagy jó hírnév. Ne vágyjunk arra, ami nem a miénk, tudjuk, hogy nincs szükségünk arra, ami nem a miénk, legyünk igazságosak az ítélkezésben stb. Lábunkat készséggel fűzzétek az evangéliumhoz, a békéjéhez. A hírnöknek, a kereszténynek mindig késznek kell lennie, és útra kell kelnie.

Az evangélium békéjéért, a béke örömteli hírüladásáért, hogy ez a hír terjedjen, hogy rajtunk keresztül lássák, hogy a béke fontos, hogy nekünk fontos, hogy az egész világnak fontos, hogy békét hordozzunk egymásnak, hogy békét hordozzunk a szívünkben. Vegyétek magatokra a hit pajzsát. Szent Pál a hitet pajzsként látja. A pajzs már előre megvéd mindentől. Ha hiszel, már sok mindent elutasítottál magadtól, mondjuk így. Ha erős hited van, már előre megvédtél magad sok mindentől. Nem is kell tudnod, mitől. Egyszerűen így van.

Vegyétek a szabadulás sisakját, hogy ne feledjük, meg vagyunk mentve, hogy Krisztus már megmentett minket, hogy megváltott minket. És hogy ők küldettek, hogy részt vegyenek a megváltásban. Vegyétek a lélek kardját, ami pedig az Isten Igéje. Szent Pál az Isten Igéjét azonosítja a karddal, amely kettéhasít, megvilágít, és megmutatja, mi micsoda, mi nem micsoda. Megmutatja, mi fontos, és mi nem fontos. Mi jó, és mi rossz. Isten Igéje, amely segít megkülönböztetnünk. Ha jól különböztetünk meg az életben, jól is fogunk tanulni.

Pál még mindenféle imádságot és könyörgést ajánl nekünk, minden alkalommal, lélekben. Mindenféle imádság és könyörgés. Most, akinek talán van valamilyen sajátos imádsága, valaki kedvel egy bizonyos fajtát, és aztán idővel tudunk egy kicsit… Talán megváltoztatjuk, unalmassá válhat számunkra, de megengedett, hogy más módon imádkozzunk, másféleképpen fohásszunk. Lehet, hogy egy kicsit inercivé váltunk egy-egy imádságformában. Szent Pál azt mondja, hogy mindenféle imádság helyes. Imádkozhatunk csendben, szavak nélkül, sétálva, járva, fekve, sőt akár álmunkban is.

Lehet imádkozni olvasva, lehet énekelve, lehet egyénileg, lehet közösségben, lehet röviden, lehet hosszan. Legyetek éberek teljes kitartással – mondja Szent Pál a végén –, hogy figyeljünk, hogy éberek legyünk, hogy óvatosak legyünk, és mindebben legyünk kitartóak. Nagyon sok követelmény, sok tanács egy hívő ember számára. De amikor mindez összeadódik, amikor mindez a kis kockák a helyükre kerülnek, akkor lehetővé tesszük, hogy ez a világ előrehaladjon, hogy jobb legyen, hogy kevesebb legyen benne a rossz, és hogy a rossz kevésbé tudjon hatni erre a világra. Éppen a hívők által, akik elfogadják azt, amit Szent Pál szólt.