A világ fiai és a világosság fiai

Az evangélium, amely még mindig visszhangzik a fülünkben, szinte megbotránkoztatóan hat. Ezt a Jézus-történetet csak Lukács evangélista hozza. Jézus a hűtlen gazdagságról szóló beszédének elején íródott. A romlandó gazdagsággal, amelynek nincs nagy értéke, múlhatatlan, örök gazdagságot szerzünk Isten országára. Ma este szem előtt kell tartanunk, hogy ez nem történelmi beszámoló, bár ilyesmi történt Jézus idejében, és ma is történik, és az emberek gyakran panaszkodnak a különféle perverziók miatt. Erről most nem fogunk beszélni. Ez csak egy példabeszéd, amely arra akar tanítani minket, hogyan kell használni a földi javakat a mennyei javak eléréséhez. A gazda nyilvánvalóan nagyon gazdag ember. Van egy intézője, akit azzal vádolnak, hogy eltékozolja a vagyonát, és számonkéri tőle az intézkedéseit.

Több embernek és több élelmiszerért tartozott, mint amennyit az evangélium említ. Hogy több volt-e, nem tudjuk. Hogy mennyivel és mivel tartoztak neki, nem tudjuk, de erről a két adósról tudunk, és az összegek hatalmasak. Száz bat olaj és száz kor búza. Egy bat 40 kilogramm vagy 40 liter volt, attól függően, hogy mit mértek vele. Egy kor 10 batot tartalmazott, így nem nehéz kiszámolni, hogy az első adós 4000 liter olajjal tartozott, ha az olívaolaj volt, és jó minőségű, el tudod képzelni, milyen az ára és értéke. A másik 40 000 kg búzát tartozott.

Talán az adósok bérlők vagy kereskedők voltak, akik továbbadták, és így szerezték meg vagyonukat, amiből éltek. Nem tudjuk, hogy rendszeresen rendezték-e a számláikat vagy sem, de az ismert, hogy az intézőnek megvan a maga számítása. Első pillantásra, ahogy mondtam, megbotránkoztatóan hat, de Jézus elmondja ezt a történetet, és biztosan más szándéka van, ami világosan ki van fejezve a mai evangélium utolsó mondatában. Érdekes, hogy az intéző nem kéri a gazdát, hogy engedje meg neki, hogy elengedje az adósságot, hanem ő maga vállalja ezt, és az első adósnak elengedi a felét, kétezer liter olajat, a másik adósnak pedig 8000 kg búzát.

Lopásról van szó ebben a történetben? Valami megengedhetetlenről van szó itt? Az evangélium magyarázói még mindig zavarba ejtenek minket, akik azt mondják, hogy Jézus idejében teljesen normális volt, hogy az intéző maga gazdálkodott a gazdája vagyonával, ha már őt nevezte ki erre a feladatra. Miért nem adja át a gazda az intézőt a bíróságnak, és miért nem kéri, hogy zárják börtönbe, hanem dicséri, ami azt jelenti, hogy jóváhagyja és csodálja a leleményességét?

Azt mondtam, abban az időben, mondják a szakértők, az intézőnek szokásjoga volt kölcsönt adni a gazdája javaiból, és mivel saját szolgálatáért nem kapott díjat vagy fizetést, nagyobb összeget írt be az adóslevélbe. A költségét a mennyiséggel kiegyenlítené, és a felesleget a zasedéhez tartozó tartalékként tartaná. Mennyire voltak a szolgáltatásai és milyen jellegűek voltak, nem kell, hogy belemerüljünk, és most sem érdekel, hogy ebben az esetben mi a történet a vezető és a gazda között. Valószínűleg nagy mennyiséget kölcsönzött az adósoknak, hogy ezt az összeget elengedje. A sajátjával azt tehet, amit akar. Bár ez most egy kiindulópont, akkor valójában lemond arról, ami az övé volt. Nem károsítja a gazdát, hanem eligazodik ebben az íratlan törvényben. Valószínűleg korábbi visszaélések miatt távolították el a felügyelet alól, de a gazda dicséri a leleményességét.

Ahogy ő maga mondta, meg akarta mutatni, hogy e világ fiai leleményesebbek a magukfajtájukkal szemben, mint a világosság fiai. E világ fiai azok az emberek, akik életük értelmét a földi értékekbe, a földi javakba helyezik. A világosság fiai pedig azok az emberek, akik látják az evangélium fényét, és teljes megvalósulásukat a jövő életben látják. Nekik tágabb a látókörük, és tudják, hogyan viseljék el az igazságtalanságot, tudnak megbocsátani, tudnak más kötelességeket és erényeket alkalmazni viselkedésükben. Mégis egy kicsit aggaszt minket, hogy azt gondoljuk, nekik néha több joguk van, mint a világosság fiainak. Ha szétosztjuk javainkat a szegényeknek, ha e romlandó javakat szerzik, a mennyben elérhető halhatatlan üdvösség sokkal jobb választás, mint ennek a megváltónak a leleményessége.

Ha egy kicsit beletekintünk a mai első olvasmányba, Szent Pál apostol filippiekhez írt levelébe, akkor még jobban megerősödünk hitünk útján. Pál meleg szavakkal, szívének melegével hívja a kedves filippieket, hogy kövessék őt és azokat, akik az ő példájuk szerint élnek, ahogy ő mondja. Lelkesen tanúsítja, hogy hazánk a mennyben van, és nem ebben az múlandó világban. Mi a földön idegenként, jövevényként élünk, reménykedve várva Urunkat, Jézus Krisztust, hogy eljussunk a mennyei Atyához. A kereszténység nem a faji, üres viták kiváltsága. A kereszténység nem csak elmélet.

Hívja szeretett filippieit, vágyott testvéreit, akiket nagyon szeretne újra látni, mert van mit mondania nekik, mert annyi mindent megmutathat nekik hitének melegében. Örömömnek, koronámnak nevezi őket, és kiáltja: „Álljatok szilárdan az Úrban!” Mindig vannak közöttünk, keresztények között is olyanok, akik jobban vágynak a földi javakra, akik biztosítják maguknak a jövőt, gyűjtögetnek, és nem tudják, ki fogja azt összegyűjteni. Gondoljunk, testvéreim, inkább a mennyei javakra, a lelki javakra. Fordítsuk tekintetünket, szívünket és lelkünket mennyei hazánk felé. Imádkozzunk elhunytjainkért, és imádkozzunk velük együtt, hogy az Úr megtartson minket hitünk útján. Álljatok szilárdan az Úrban.